E heti friss adag, ami legfőképpen a Starshine farmra helyezi a hangsúlyt, meg két-három technikai változtatásra. Ugyan nem túl izgalmasak a már meglévő dolgok frissítgetései, de úgy hiszem, hogy erre idővel mindig szükség lesz, és szerintem most jó pontokhoz nyúltak hozzá, amikre már ráfért valami új kinézet. Az eddigi felületfrissítésekre támaszkodva ezeket az apró változtatásokat mindig érdemes megfigyelni, mert több mint valószínű, hogy fognak még vele foglalkozni, tehát mai generációs grafikát adnak majd nekik.

Jómagam nem vagyok nagy western rajongó, de úgy gondolom, hogy az új verseny egész hangulatosra, reálisra és ötletesre sikerült, a farm eddigi stílusát jól tükrözi, csak azok az átkozott kis miniatűr gyorskanyarok ne lennének. Érthető, hogy pont ezek miatt nyomnak rá 300-at a ló fordulására, de azért valljuk be, ekkora kanyarból és ilyen kevés távolságból a való életben sem tudna átugrani valamit egy ló. Ettől eltekintve nem rossz, tetszik, hogy hordókerülést meg ugratásokat is vegyesen keverve beleraktak. Az akadályok egy plusz pontot jelentenek számomra, örülök ennek a szénabálás megoldásnak, de fokozhatták volna még annyival, hogy a rudakat is kicserélik valami vastagabb faágakra vagy deszkákra, mert a western farmokon azért ez népszerűbb látvány, mint egy díjugrató rúd.

Egyértelműen a megszokott szivárványos (pride) event leegyszerűsített változatát kaptuk ma meg, tavaly is körülbelül az év ennek szakaszában jelentkezett kobold barátunk, aki szintén megtalálható idén is, csak nyilván át van színezve, meg nevezve, hogy újnak nézzen ki. Én megértem, hogy karantén van, és a húsvéti eventre sem jutott idő emiatt, de nem tudom azt elképzelni, hogy borzasztó megerőltetés lenne bedobni a játékba azt, amit egyszer már megalkottak, tehát még foglalkozni sem kell vele. Persze érthető az is, hogy a játék inkább a célközönség (10-12 éves korosztály) kielégítésére hajaz, és az ő gondolkodásuk szintjére csökkenti az új küldetéseket, de például nekem, 18 évesként nincs semmi élvezhető benne, mert nagyjából 5 perc alatt végigkattintgattam nehézségek nélkül (minek foglalkozol akkor vele felnőttként is??? nemtudom).

Maga az ásás animációja jó, bár kicsit illúzióromboló, hogy lóhátról is tudok "régészkedni", viszont sok energiát és időt lehet így spórolni (ezt most úgy írtam, mintha nem érnék rá egész nap). Nem sikerült elsőre észrevennem, de amúgy nyilak is jelzik az arany lelőhelyét, tehát fölösleges az összes sziklát végigütni, ha még mutatja is, hogy melyiknek van értelme. Az utóbbi gondolatom elég negatív élmény számomra, hiszen még az egyszerűt is leegyszerűsítik.

Régóta tervezgetett vágyam, hogy blogot indítsak, de sosem volt meg bennem az az akaraterő, hogy bele is kezdjek. Negatív gondolatok sokasága; kit érdeklem, senki nem fogja nézni, talán beleunok, jönnek majd a hétörök, és a többi. Korábban foglalkoztam már blog-szerű bejegyzésekkel Heavy Rockers néven, de ott folyton T/1-ben írtam, tehát a klub gondolatait fogalmaztam meg, végül úgy döntöttem, hogy érdemes úgy is írni, mint én, tehát Kate Seaborn. A blogozás iránti érdeklődésemet legfőképpen Dorina Silvernight és Sofie Skyland erősítették, eszméletlen jó blogolók (voltak), nagyon sajnálom, hogy mára már alig hallani felőlük.

Talán a legfontosabb téma, amit itt az első posztomban szeretnék megfogalmazni, az az, hogy mégis miről szeretnék, vagy fogok majd írni a továbbiakban.