Megérkezett a sokak által várt tengeri frissítés, amire én már tegnap este is hangolódtam egy Némó mese megnézésével , bár tudtam előre, hogy ez a nap nem fog túlságosan lekötni SSO szempontból, de a véleményemet azért mégis csak itt hagyom olvasnivalónak. A napokban fanartok sokasága készült már az új vízi paripákról, amik még az én tetszésemet is elragadták, de ahogy a Star Stable megalkotja őket, abban már semmi érdekes nincs (legalábbis számomra). Talán én vagyok már túl idős a fantasy dolgokhoz, vagy csak a személyiségem furcsa, de a nem reál dolgok nekem sosem kedveztek, egész életemben kerültem mindent, ami fantázia, és ez mostanára sem változott. Pont emiatt sajnálom, hogy a játék egyre jobban tart ebbe az irányba, és vicces, ahogyan ellent mondanak maguknak a vezetők, mert ők is említették, hogy realitásra törekszenek, aztán most mégis tengeri lovakkal meg repülő rájákkal örvendeztetnek meg minket.

Negatív dolgokon kívül túl sok extrát nem tudnék ebbe a bejegyzésbe szorítani, viszont egy-két dolgot mégis szeretnék majd szólni blog-témáról, meg IRL történésekről is.

Az új őslovak már akkor megbuktak az én szememben, amikor akhal modellre alkották őket. Az akhal lovak sem a valóságban, sem a játékban nem tartoztak a kedvelt lovaim közé, aztán ezzel a giccses kinézettel csak még jobban kiverték a biztosítékot. Fogalmam sincs, hogy miért, de nekem mindig a husis lovakhoz húzott a szívem és azt mondom, hogy inkább legyen dagadt meg pufi, mint ilyen csontos-bőrös. A farkukról ne is beszéljünk, ami galoppozás közben még a gondolataimnál is gyorsabban jár a levegőben, én komolyan elszédülök tőle és nem hazudok, ha azt mondom, hogy az edzése közben is rosszul lettem tőle. Igen, vettem egyet még régebben az alap modellekből, de csak a színe miatt, amit már amúgy is megbántam.

Visszatérve az őslovakra, örülnék neki, ha valami nagyobb jelentőséget is kapnának a játékban azon kívül, hogy színet változtatnak, meg limitált ideig elérhetőek. Ha maga a játék világa is hajlik a varázs dolgok felé, akkor a varázslovaknak is tulajdonítsanak több különlegességet. A tengeri lovakat felhozva példának, ha már onnan származnak, akkor lehetne több közük a vízhez, tudjanak úszni, meg víz alá merülni. Még ha ezt nehéz is lenne megvalósítani, akkor legalább annyi sajátosságot kapjanak, hogy ne az erdő mélyén, hanem vízközelben változtassanak színt. A Quarter lovak egy egész western farmmal együtt érkeztek, akkor Tellina és Kampos meg a ráják is kaphattak volna valami vízi világot, és máris sokkal nagyobb lett volna feléjük az érdeklődés, meg egy kis felfedeznivalót is kaphattak volna azok, akik esetleg nem akarják, vagy nem tudják beszerezni az újoncokat. Általában úgy szoktam lenni az őslovakkal, hogy az alap színük jobban tetszik, viszont most még ezt sem tudom elmondani. Ez a foltos, appaloosás-paintes szőrzet nekem valahogyan nem passzol az akhalokhoz, őszintén nem értem, hogy miért pont erre a döntésre jutottak.

Az ördögrájákra térve, nekem ezek a kis tünemények már a léleklovaglásos megbízatások óta kedvenceim. Venni még egyelőre nem vettem, mert kissé sokallom azt a 400 Star Coint értük, magamat ismerve pedig pár napig hurcolásznám magamnál, aztán helyet kapnának a szekrényben a többi megunt kisállat között. Alapvetően a nyeregtáska volt az indok arra, amiért nem kisállatoztam soha, mert borzasztóan irritált, hogy van ott valami a lovamon. Ez a dolog eltűnne nálam, ha esetleg mindkét oldalra lehetne táskát rakni, így viszont zavar, hogy nem egyformák az oldalak, és inkább sehova nem teszek. Ezt a problémát enyhítette a bug, aminek segítségével táska nélkül is lehet kisállatozni, ám annyira mégsem hatott meg, hogy több időt töltsek a macskáimmal meg a cuki halloweeni tökömmel. Ha választanom kéne, hogy melyiket vegyem, az is nehéz döntés lenne. Az előzetes spoiler videókban még a színesebb, lilás fogta meg a tekintetem, aztán a játékban már inkább a párizsi sonkás kinézetű (nekem minden fehéres-rózsaszínes állat sonkaszínű). Plusz még csak pár órája vettem észre, hogy egy kicsi tengeri csillagot hordoz magával a hátán, amit egyszerűen imádooook, mert amúgy is rajongok értük, főleg a spongyabobos Patrikért . Van még két hetem eldönteni, hogy mit akarok velük kezdeni, egyelőre tényleg nem tudom. Az biztos, hogy később megbánnám, ha egy limitált dolgot nem vennék meg, de jelen pillanatban nagyon fájna kidobni annyi pénzt érte.

Az újdonságokról legyen elég ennyi, nézzünk meg pár nem ehhez tartozó dolgot is. Az előző heti bejegyzésemben említettem néhány szót a lópiacról, hogy ma ott is fognak változások történni, még pedig tömeges árcsökkentés.

Én úgy gondolom, hogy ideje volt átformálni a régi darabok árait is. Nagyon díjazom, hogy a játék nem foszt meg a nosztalgiától, nem távolítja el az antik jószágokat és hagyja, hogy kicsit visszatérjünk évekkel ezelőttre ezeknek a lovaknak a segítségével. Viszonylag korrekt árakat kaptak, saját meglátásom szerint az 500+ -os lovakat pedig még tovább fogják csökkenteni, ha azok is kapnak 3. generációs kinézetet.

Ahogy azt már írtam, régi Quarter modellekkel tervezek mostanában foglalkozni, a szürkét pedig már be is szereztem a napokban. Az edzéshez még csak ma volt türelmem hozzákezdeni, de már most nem bírom. Elképesztően bugos az ugrása, szinte megáll a ló levegőben, ami verseny újrakezdésekhez, akadályba beragadásokhoz meg checkpoint kihagyásokhoz vezet. Te jó isten. A negyedik nap végére nem marad billentyűzetem. Már arra is gondoltam, hogy inkább lepasszolom valamelyik barátosnének, hogy cseszekedjen ő vele, mert ha én csinálom, nem biztos, hogy eredményes lesz. Egyébként pont akkor volt szerver restart, amikor edzettem, a játék is úgy gondolta, hogy inkább ki kell dobnia engem, mielőtt túlságosan felidegesít az a ló.

Nem szeretek sikerekről beszélni, de...

Kevesebb, mint 2 hét alatt feljutott a blogom a G-portál toplistájának első helyezésére.

Jómagam sem értem, hogy ezt mivel sikerült elérnem, hiszen az oldal népszerűsége már akkor elkezdett megugrani, amikor még szinte tartalom sem volt rajta. Szó sincs arról, hogy nem örülök neki, mert nagyon nagyra értékelem, hogy vannak olyanok, akiket érdekel a munkásságom, csak kicsit meglepődtem. Nem szeretném megszokni ezt az állapotot, mert már most látom, hogy nem fog kitartani sokáig. Őszintén, nem is szeretnék mindig az élen lenni, sokkal fontosabb az számomra, hogy olyanok legyenek itt, akiket tényleg érdekel, amit írok, és szeretnének követni. Nektek mondom most azt, hogy: Köszönöm, hogy itt vagytok! Remélem, hogy néha sikerül benneteket megmosolyogtatni a furcsa stílusommal. Szívesen fogadok tőletek tanácsokat, vagy ajánlásokat, kéréseket, hogy miről szeretnétek, hogy írjak. Bármit megpróbálok megvalósítani.

A szettajánlón még mai napig dolgozom, viszont történt egy-két technikai baki, ami eléggé megnehezíti a haladásom. Mindenestre én minden erőmet beleadom, hogy mihamarabb elkészüljön, és bemutathassam nektek.

Az elkövetkezendő napokban nem igazán kell számítani új posztra, mert eléggé összegyűlik majd itt a rokonság, és valószínűleg velük fogom tölteni az időt, nem a gép előtt. Ebből kifolyólag a játékbeli aktivitásom is visszazuhan majd egy cseppet, de eltűnésről szó sincs, hiszen ez csak pár nap. Addig is jó játékot kívánok mindenkinek!