Először is szeretnék Boldog Új Évet kívánni mindenkinek, aki idetévedt a blogomra! Sajnos megint váratlanul szüneteltettem egy pár hónapig az oldalt, amiért most elnézést kérek, de köszönöm egy kedves ismerősömnek, aki motivációt adott arra, hogy folytassam. Valószínűleg most sem a megszokott menetrendben fognak folytatódni itt az aktivitásaim, de mindent le fogok írni ebben a posztban. 2020 számomra elég tartalmas év volt, akár egy mérföldkő évének is tekinthetem, hiszen májusban sikeresen túlléptem az érettségin, és a tanulás egy teljesen új szakaszába léptem szeptemberben. A vírushelyzettől eltekintve nekem viszonylag szép és emlékezetes évem volt, lesz pár fontosabb megálló is, amiről még szeretnék majd beszélni nektek. A karakteremre átlépve, amit így sebtében fontos megjegyeznem az talán az, hogy nagyon-nagyon hosszú időszak után elhagytam a Coconut Mountain szervert - ennek az indokaira is ki akarok majd térni, persze csak olyan mértékben összefoglalva, amennyi a nyilvánosságra is tartozik. Bízom benne, hogy vannak itt még olyanok, akik szeretik az írásaim és várják, hogy mikor töltök fel valami újdonságot, pontosan miattatok van az most, hogy igyekszem foglalkozni az oldallal.

Annyi minden van, amiről tudnék írni, pont ezért biztosan lesz sok téma, amit kifelejtek majd ebből a posztból, de igyekszem szétszórtan közölni őket az elkövetkezendő bejegyzéseimben. Abban is biztos vagyok, hogy jó páran csak a Heavy Rockers miatt keresnek most rám, hiszen annyira hirtelen eltűntünk, válasz pedig sehol nincs publikusan kiírva, ezért a kíváncsiskodóknak szeretnék most adni egy rövid, tömör magyarázatot: december végén nem csak az évet zártam le, de az elnöki posztommal is felhagytam valószínűleg mostmár véglegesen. A feszültség a klubtagok és köztem már nem most kezdődött el, folyamatosan voltak olyan lépéseim, amivel egyre jobban elvesztettem a bizalmukat. Pontosan egy ugyanilyen lépés történt most évvégén is, amivel belelöktem magamat a mélyvízbe, és eldöntöttem, hogy én nem szeretnék folyamatos stresszhelyzet-keltő személy lenni, ezért kiléptem a társaság életéből. A klub volt az egyetlen, ami még a Coconut Mountainhoz kötött engem, most viszont ez is megszakadt, ezáltal nem is volt kérdés, hogy elevezek idegen vizekre. A társasággal 2-3 volt tag kivételével már egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, és igyekeztem a legtöbb helyről eltüntetni mindent, ahol szembetalálkozhatnék az emlékekkel - felejteni viszont semmiképp sem szeretnék, csak túllépni. Számomra pedig a túllépés csak úgy megy, ha teljesen megszakítok mindent, ami ehhez köthető.

Lényegre térve: healing fázisban vagyok, ami talán meg is látszik néha-néha az írásomon. Szerencsére nem maradtam teljesen magamra, vannak mellettem olyanok, akik teljes mértékben támogatnak engem, és minden erejükkel azon vannak, hogy átsegítsenek engem a szebb napjaimra. Egyelőre biztosan nem vágyok semmilyen nagyobb társaságba, de nem kizárt, hogy a jövőben jelentkezek valahova, ha megtetszik egy klub. 

Nem terveztem a lelki szegénységeimmel megtömni ezt a bejegyzést, ezért gyorsan témát is váltok: másik nagyobb mérföldkő, amit elértem ebben az évben, hogy november 11-én, 2 év hajtás után elhagytam a 22-esek táborát és végre, nagyon sok fáradozás után az én karakterem is feljutott a 23. szintre. Akár egoista kijelentés, akár nem, én mérhetetlenül büszke vagyok magamra, hogy nem engedtem az xp bugolás csábító erejének, és teljesen tisztességesen, becsületesen tornáztam fel magam idáig. Ugyan manapság már egyáltalán nem ritka, ha valaki hirtelen magas szinteket ér el, hiszen mindig van mód bugolásra - ezzel háttérbe szorítva a 2011-12-es játékosokat -, a tudat akkor is megnyugtat, hogy mondhat bárki bármit, senki sem fog valóban belelátni abba, hogy én 8 év alatt jutottam el idáig, és nem pár nap alatt.

Szeretnék pár mondatot szólni arról is, hogy mostantól hogyan fog működni a blog aktivitása. Sajnos a Star Stable már hónapok óta nem produkál olyan frissítést, amiről nekem kedvem is lenne írni, és már konkrétan csak tehernek fogtam fel, hogy folyamatosan olyan dolgokról írjak, amihez nincs semmi ihletem és motivációm - ezért döntöttem úgy, hogy a felesleges frissítéseket én is skippelem. Ez valószínűleg azzal fog járni, hogy ritkábban fognak jönni bejegyzések tőlem, mert csak olyan dolgokról tervezek ezúttal írni, amiben tényleg látok értelmet, nekem is van hozzá kedvem, és talán titeket is érdekelhet. Az írást semmiképp sem szeretném abbahagyni, ezért elképzelhető, hogy több olyan poszt is jön majd, ami nem feltétlen a játékhoz kapcsolódik majd, hanem esetleg az irl eseményeimhez, vagy valami teljesen máshoz. Természetesen fő témánk mindig a Star Stable marad, viszont szerintem mindenki belátja lassan, hogy a játék nem hoz már annyi örömöt, hogy regényeket írjak róla. Bízom benne, hogy érthetően magyaráztam el a dolgaim, de ha mégsem, összeszedtem nektek tömören is: nem hagyom abba a blogolást, csak nem fog olyan sűrűn újdonság felkerülni ide, mint régebben.

A blog karácsonyi kinézete sajnos ez évben kimaradt - nem voltam teljesen olyan állapotban, hogy tudjak foglalkozni ezzel, de azért remélem, hogy a halloweeni theme mindenkinek elnyerte a tetszését. Én is nagyon szeretem különböző témákba öltöztetni az oldalt, ezért ez biztosan nem marad abba.

Elég nagy kívánságom vált valóra karácsonykor, amikor végre megajándékozhattam magamat teljesen új játékokkal is. Már régóta vágytam arra, hogy kicsit félretehessem a lovazást, és más játékokba is belekóstolhassak - talán emiatt van az is, hogy kevesebb időt töltök a Star Stablen. Így történt tehát az, hogy kicsit aktívabb része lettem a Steamnek. Boldoggá tesz, ha felfedezhetek különböző típusú játékokat, és még mai napig keresem, hogy mi az a műfaj, ami legjobban érdekel engem. Imádok achievementeket elérni és gyűjtögetni, imádok szinteket lépni és megismerni a játékoknak a sztorijait. Szeretek magamtól rájönni, hogy hogyan kell továbbjutni bizonyos puzzle kihívásokon. Eddig ezeket én sosem tapasztalhattam ki, de hatalmas erőt és kedvet ad nekem a gamerkedés, ezért őszintén nem is bánom, hogy kicsit félretettem az SSO-t.

Ha már a karácsonynál tartok: idén a covid helyzet miatt sajnos senki nem vitte túlzásba az ünnepléseket, gondolom ez nem csak nálunk volt így, hanem viszonylag sok családnál most. Felfrissített és erőt adott az, hogy találkozhattam a rokonaimmal és pár napot velük tölthettem, és bár előre megbeszéltük, hogy idén nem ajándékozunk egymásnak, mégis előkerült egy-két meglepetés a fa alá. Régi vágyam volt, hogy kiegészítsem a szobámat egy sólámpával, végül ez lett az egyik karácsonyi ajándékom, és már helyet is kapott a gépem mellett, egyszerűen imádom. Nem csak szép, de a bogarakat is távol tartja. Kívánni sem lehetne jobbat.

Lezárásképp pedig hoztam nektek néhány saját készítésű Wildwoods fotót - mert ez az a hely, ami képek alapján is tud mesélni. Egyszerűen csodálatos, varázslatos, és azt hiszem nem is kell magyaráznom, hogy a kedvenc helyeim között kapott helyet. Hamarosan érkezem az új bejegyzéseimmel, ígérem, hogy most nem fogom megint 2 hónapig húzni. Sajnálom, ha kicsit összeszedetlen lett ez a poszt, mert hirtelen jött az ötlet, hogy gyorsan szeretnék valami életjelet feltölteni ide. Még egyszer sikerekben gazdag új évet kívánok nektek, és kezdjetek ti is tiszta lappal mindent, úgy mint én.