Megérkezett a sokak által várt tengeri frissítés, amire én már tegnap este is hangolódtam egy Némó mese megnézésével , bár tudtam előre, hogy ez a nap nem fog túlságosan lekötni SSO szempontból, de a véleményemet azért mégis csak itt hagyom olvasnivalónak. A napokban fanartok sokasága készült már az új vízi paripákról, amik még az én tetszésemet is elragadták, de ahogy a Star Stable megalkotja őket, abban már semmi érdekes nincs (legalábbis számomra). Talán én vagyok már túl idős a fantasy dolgokhoz, vagy csak a személyiségem furcsa, de a nem reál dolgok nekem sosem kedveztek, egész életemben kerültem mindent, ami fantázia, és ez mostanára sem változott. Pont emiatt sajnálom, hogy a játék egyre jobban tart ebbe az irányba, és vicces, ahogyan ellent mondanak maguknak a vezetők, mert ők is említették, hogy realitásra törekszenek, aztán most mégis tengeri lovakkal meg repülő rájákkal örvendeztetnek meg minket.

Negatív dolgokon kívül túl sok extrát nem tudnék ebbe a bejegyzésbe szorítani, viszont egy-két dolgot mégis szeretnék majd szólni blog-témáról, meg IRL történésekről is.

E heti friss adag, ami legfőképpen a Starshine farmra helyezi a hangsúlyt, meg két-három technikai változtatásra. Ugyan nem túl izgalmasak a már meglévő dolgok frissítgetései, de úgy hiszem, hogy erre idővel mindig szükség lesz, és szerintem most jó pontokhoz nyúltak hozzá, amikre már ráfért valami új kinézet. Az eddigi felületfrissítésekre támaszkodva ezeket az apró változtatásokat mindig érdemes megfigyelni, mert több mint valószínű, hogy fognak még vele foglalkozni, tehát mai generációs grafikát adnak majd nekik.

Jómagam nem vagyok nagy western rajongó, de úgy gondolom, hogy az új verseny egész hangulatosra, reálisra és ötletesre sikerült, a farm eddigi stílusát jól tükrözi, csak azok az átkozott kis miniatűr gyorskanyarok ne lennének. Érthető, hogy pont ezek miatt nyomnak rá 300-at a ló fordulására, de azért valljuk be, ekkora kanyarból és ilyen kevés távolságból a való életben sem tudna átugrani valamit egy ló. Ettől eltekintve nem rossz, tetszik, hogy hordókerülést meg ugratásokat is vegyesen keverve beleraktak. Az akadályok egy plusz pontot jelentenek számomra, örülök ennek a szénabálás megoldásnak, de fokozhatták volna még annyival, hogy a rudakat is kicserélik valami vastagabb faágakra vagy deszkákra, mert a western farmokon azért ez népszerűbb látvány, mint egy díjugrató rúd.

Régóta tervezgetett vágyam, hogy blogot indítsak, de sosem volt meg bennem az az akaraterő, hogy bele is kezdjek. Negatív gondolatok sokasága; kit érdeklem, senki nem fogja nézni, talán beleunok, jönnek majd a hétörök, és a többi. Korábban foglalkoztam már blog-szerű bejegyzésekkel Heavy Rockers néven, de ott folyton T/1-ben írtam, tehát a klub gondolatait fogalmaztam meg, végül úgy döntöttem, hogy érdemes úgy is írni, mint én, tehát Kate Seaborn. A blogozás iránti érdeklődésemet legfőképpen Dorina Silvernight és Sofie Skyland erősítették, eszméletlen jó blogolók (voltak), nagyon sajnálom, hogy mára már alig hallani felőlük.

Talán a legfontosabb téma, amit itt az első posztomban szeretnék megfogalmazni, az az, hogy mégis miről szeretnék, vagy fogok majd írni a továbbiakban.