Mica Stoneground idén is hőlégballonnal érkezett Jorvikra - a Felhő Királyság az év ezen részének egyik kihagyhatatlan eventjének számít. Sokan a Pride Month eseményéhez társítják a szivárványok és a júniusi megjelenés miatt, aminek van is valamennyi igazságalapja, viszont ennek ellenére most kicsit megkésve, június helyett júliusban érkezett a játékba. Túl sok új dolgot nem tud számomra mutatni ez a hely, hiszen ez már a harmadik év, hogy részt veszek benne. Utóbbi tény miatt ebben a bejegyzésben most egy kicsit a múltba is vissza fogok menni, hiszen a 2017-es (tehát az első) Felhő Királyságban viszonylag érdekes és meglepő történések voltak velem, amit nem hiszem, hogy más is tapasztalt valaha. Pont ezért szándékozom elmesélni nektek, és nem is gondolom rossz ötletnek, hogy kicsit belelássatok abba, hogy én hogyan játszottam évekig a játékkal.

Egy kicsit nehézkes most számomra az írás, ugyanis a tegnapi házimunkázás során kissé sérültek lettek a tenyereim. Tulajdonképpen bármit fáj megfogni, ami most biztosan meg fogja nehezíteni az elkövetkezendő napjaimat. Ezzel együtt maga a gépezés is fáj, nem csak azért, mert hozzányomódik a kezem a géphez, hanem ahogy melegszik a laptop, úgy égeti a bőrömet is, ami miatt kénytelen vagyok hidegvizes kendővel körbetekergetni, ha játszani szeretnék. A blogolásban viszont ez sem állít meg, igyekszem mindent leírni, amit szeretnék, még akkor is, ha fájdalmat kell átélnem ebben a pár órában, amíg elkészülök vele. Szóval pont ezért szeretnék előre elnézést kérni, ha a megszokottnál kicsit összeszedetlenebb lesz ez a poszt, én esküszöm mindent beleadok.

Szóval térjünk is magukra a felhőkre meg a szivárványokra; ezen belül az idei szettösszeállítással szeretném kezdeni, mert talán ez az egyetlen olyan dolog, ami kiakasztó számomra. Kicsit igazságtalannak tartom, hogy a tavalyi szivárványos szettet is bedobták a boltba. Persze rendben van, hogy kedveskedni akartak azoknak a játékosoknak, akik akkoriban még nem voltak jelen a játékban, viszont vannak olyanok, akik igenis órákat szenvedtek ezért a szettért, amikor volt az aranyásós küldetés. Aztán most meg semmit nem kell érte megtenni, csak pár ezer js-t összekaparni és már a tiéd is a szett. Az árakkal pont ezért nem értek egyet, mert akkor inkább legyen a régebbi a drágább, hiszen annak még értéke is volt pár évvel ezelőtt, nem úgy mint a mostaninak. A 10 ezer js-es pólót egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért kellett ennyire megemelni, a világon semmi különleges nincs benne - azon kívül, hogy maxos -, ráadásul a tavalyi még jobban is néz ki. Az új szettből talán a nyeregalátét tetszik a legjobban, de a pólót is szívesen megvenném, ha nem a js limiten szorongana az ára.

A rózsaszín kartonpapírszárnyak még mindig nevetségesek a számomra, én komolyan szégyellném magam, ha ilyet alkotnék egy ekkora játékba. Túl erőltetett, ha nem bírnak vele dolgozni, akkor inkább hagyjuk a fenébe, mert még én érzem magam kellemetlenül, amikor szárnyakkal kell közlekednem a felhők között. Bár az is lehet, hogy csak én vagyok hozzá a túl idős, és a kisebbeknek meg pont ez a kedvencük az egészben. Legalább ennyi örömöt kapnak, ha már pegazusok meg unikornisok nem lesznek a játékban (...vagyis nagyon remélem...).

Pozitív dolog, hogy nem Star Rider helyre rakták ezt a hőlégballont, mert így legalább az ingyenes játékosok is tudnak vele szórakozni. Ha már ingyenességről beszélek, most pont Star Rider kód van, ha július 21-ig beváltod az EXPLORESILVERGLADE kódot, akkor egy hétig élvezheted a rider életet. Ezt az alkalmat én is kihasználtam és beváltottam a kiskarakteremre, szóval most az ottani küldetésekkel is el tudom magam foglalni, amikor van kedvem. A játékvezetőség a fizetős játékosoknak is kedveskedni szeretne, ezért mi is kaptunk egy kódot, ami 100 Star Coint ajándékoz, ez pedig a RACEWITHME kód, amit egészen augusztus végéig be lehet váltani. Azt hiszem, hogy ideje volt már valami kis csekélységet kapnunk, mert mostanában eléggé elszoktak a kódok adogatásától. Bár valamilyen szinten meg lehet érteni, hisz ennyi folyamatosan sc kódot kéregető kislány mellett inkább én is meglapulnék a fűben, na meg valljuk be, hogy még 100 sc is elég nagy pénzkiesés a Star Stablenek, ami meg elég nagy probléma a számukra, tehát nem kell ilyen alkalmakra nagy gyakorisággal számítani.

Összefoglalásként: örülök, hogy kitalálták ezt a helyet. Kicsit más közérzetet nyújt, ha belépsz oda, kiszakít abból a megszokott Star Stable világból. Tökéletes gondolat elhozni ide a klubot, ha mindannyian szivárványosba öltöztök, akkor még passzol is az ottani színekhez és ötletes csoportképeket lehet alkotni. Tetszik, hogy a felhőkön meg a szivárványokon egyre feljebb lehet ugrálgatni, még azzal is el lehet lenni egy pár percet, hogy felfutunk a tetejére aztán meg lecsúszunk az aljára. A versennyel meg elképesztő jókat lehet szórakozni, főleg ha sokan vagytok, mert ott körülbelül mindenki bénázik, aztán agyon lehet röhögni egymást.

Az idei eventről legyen elég ennyi, most pedig térjünk vissza 2017-re...

Ezen a felületen talán még soha nem meséltem, viszont a Heavy Rockers oldalán volt már arról szó, hogy miért is tűntem el a játékból 2016 végén. A gépem szó szerint egy őskövület volt - ennek ellenére problémamentesen ment rajta a játék, egészen addig, amíg hoztam egy rossz döntést. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért, de úgy gondoltam, hogy telepítsük újra a gépet. Nem volt semmi gondja, csak régen volt már "nagytakarítás" rajta, aztán meg akartam oldani egy full újrarakással. A telepítés simán ment, viszont a gépem megakadt a bekapcsolás résznél - itt csesződött tönkre a winchester, ezzel elveszítve az egész 2012-2016 Star Stable galériámat, meg úgy körülbelül mindent. Ez az alkatrész egyébként máig megvan és bakancslistámon van, hogy valamilyen csoda folytán levarázsoljam róla az adatokat. Utóbbi kijelentésem megakad mindig a "majd egyszer"-nél.

Az ezt követő időszakban már eléggé szenvednem kellett a laggokkal. Látszott a gépen, hogy nem tett jót neki az újratelepítés, már mindent nagyon nehézkesen indított el. 2016 októberében jött el az a nap, amikor a Star Stable pontot tett az aktív játszásom végére: bevezették azt a grafikai változást, mely szerint jópár régi gépet nem fog támogatni a játék, egyszóval ha nincs korszerű számítógéped, akkor búcsút inthetsz a játéknak. Én is ezek között a szerencsétlenek közt voltam, hiába próbálgattam, sehogy sem akart már futni a játék, egyszerűen kidobott a belépésnél.

Azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy mennyire elment tőle a kedvem. Eltűntem. Ahogy velem együtt a klub is, mert nem tudtam nekik programokat szervezni, tehát a tönkremenés felé hajlottunk. Ahogy teltek a hetek, úgy már belépni sem próbálkoztam, kezdtem feladni az egészet. Talán 2017 nyár eleje felé volt megint egy olyan időszakom, mikor nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy hiányzik minden és semmi lehetőségem nincs a játszásra. Elkezdtem videók és netes posztok után kutakodni, hogy van-e valami célravezető megoldás, amit alkalmazhatnék a játékba való bejutáshoz. Tényleg mindent próbáltam, aztán már elkeseredve jutottam el az utolsó gondolathoz, amit az internet legmélyén találtam. Hihetetlen, de ez bejött. Legalábbis félig. Mindjárt meglátjátok.

Egy youtube videón belül rátaláltam egy ingyenesen letölthető fájlra, ami egy OpenGL kiegészítést szolgál, tulajdonképpen ez egy kis csalás, ami segít a videókártyának létrehozni egy újabb technológiát. Ennek a felhasználásával felemeltem az OpenGL szintemet 2.1-re, tehát megütöttem a játék legalsó alapkövetelményét. A fájl tényleg bejött, ugyanis a játék elindult, viszont a betöltés után sokkolva voltam. 9 fps + az ezzel járó borzasztó lagg = de legalább bent vagyok a játékban. Viszont a lagg még semmi, van egy eléggé feltűnő dolog, ami egyedivé tette a játékomat. Nem voltak színek, tényleg de TÉNYLEG minden fekete vagy szürke volt. Tehát úgy sikerült bekerülnöm a játékba, hogy magukat a modelleket és a tárgyakat betöltötte a gépem, de a színeket már nem bírta. Ez így eléggé hihetetlennek tűnhet, pont ezért feltúrtam a Star Stable mappáimat, és előkerestem nektek egy pár print screent, ami ebből az időszakból származik.

Se másokat, se saját magamat nem láttam. Ebből következett az, hogy a jobb oldali minitérkép segítségével fogok közlekedni a játékban. Tehát számomra az egész sso arról szólt, hogy egy térképen futkorászok egy fehér nyíllal. Aztán meg sokszor káromkodtam a képernyő felé, hogy most megint mi az isten nyilába akadtam bele, mert nem volt ritka, ha beleütköztem egy kerítésbe, vagy egy falba. Sose tudtam meg, hogy mikor melyik volt előttem. Mintha az éjszaka közepén, vaksötétben szeretnél eljutni valahova zseblámpa nélkül. Elképzelni nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de valahogy elbotorkáltam dínó völgyig. Amikor odaértem, elképesztő öröm fogott el, ugyanis a köd miatt láttam valamennyit a játékból. Egy normál játékosnak nehezítés a köd, nekem meg hatalmas segítség, mert fényt adott a játékomba, és a fekete képernyő helyett megjelentek a szürke objektumok, na meg persze a karakterem is. Erről is itt egy print screen.

Ennek hírére a klubtársaim azonnal szaladtak is oda hozzám, szinte már napi program volt, hogy eljöttek hozzám dínóba, hogy szórakoztassanak. Ettől a pillanattól kezdve megszokott helyem lett ez a terület, hiszen csak itt láttam valamit a játékból, tényleg nem is mentem máshova semmikor.

És hogy miért is pont ebben a posztban mesélem ezt? Kanyarodjunk vissza a Felhő Királysághoz, ugyanis körülbelül ekkor volt az a frissítés, amikor legelőször betették a játékba ezt a helyszínt. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon az én képernyőmön hogy nézhet ki az a hely, szóval egy kis segítséggel eljutottam a hőlégballonhoz, majd be is léptem. Talán még a lélegzetem is elállt egy pillanatra, amikor betöltött a hely: a gépem megjelenítette a színeket. Minden színekben pompázott, persze a karakterem az megmaradt feketén, meg mindenki más is. Nem is kell magyaráznom, hogy ez lett a következő megszokott helyem.

Az utóbbi képen érdemes megfigyelni, hogy a szivárványos masnit is képes volt betölteni a gépem. Ebből következett az, hogy minden frissen modellezett tárgyat hajlandó volt megjeleníteni, csak a régieket nem. A logikát máig nem értem és soha nem is fogom, de legalább van mit mesélni az utókornak. Lássatok ilyet is. Én pedig szomorkásan gondolok rá vissza, mert tudom, hogy nem volt jó időszak. Ennek ellenére nem félek róla beszélni és szívesen írtam le ezt is, mert biztos vagyok abban, hogy ilyet nem látni minden nap.

Egy egész élettörténetet írtam le ide, remélem azért nem sikerült annyira unalmasra. Köszönöm neked, ha a végére értél! Jövőhéten a díjugratásé lesz a főszerep - na meg az új felszereléseké, amiket én már illegálisan beszereztem egy héttel ezelőtt, tehát az a része a frissítésnek megint nem lesz újdonság számomra. A tervezettnél is hosszabbra sikeredett ez a poszt, és még mindig lenne, amit tudnék írni, de azt már meghagyom a következő bejegyzésembe, hogy abba is szorítsak némi tartalmat. További szép estét!