3 és fél hónapon keresztül űztem az edzéseket és a megbízásokat, mire végre, ma hajnalban én is elértem a küldetésszál végéhez és hazavihettem az istállómba a Rúnavágtázót. Vitathatatlanul ez volt az eddigi leghosszabb küldetés a játék történetében és ugyan csak napi 12 percet vett igénybe az elvégzése, minden tiszteletem a csapat felé, amiért ilyen ötlet jutott eszükbe és meg is valósították. Fura volt, amiért pont ezt nem sorolták a főtörténet részévé, ennek ellenére mégis az egyik feltétele az volt, hogy el kell érned a jelenlegi utolsó léleklovasos küldetéshez, tehát Anne kimentéséhez ahhoz, hogy belekezdj. A számlálgatások után hivatalosan július 9-re tűzték ki a napot, amikor el kell érnünk a lóhoz, ha minden nap edzünk. Nekem két nappal később sikerült eljutnom ide, ugyanis egyik napon tökéletesen kiment a fejemből (mert lefoglalt a klubprogram), egyszer pedig figyelmetlen voltam az egyik megbízásnál és kifutottam az időből. De lényeg, ami lényeg: végeztem vele, és mostmár az egészet teljesen átlátva tudok róla véleményt formálni.

Már az előzetes spoiler videók és képek alapján is nagyon tetszett a közelgő léleklovaglás. Az ilyen típusú edzéseket már a legelső Sun Circle feladatoknál is kedveltem, aztán most tényleg felcsillantak a szemeim, amikor tudomásomra jutott, hogy fognak kapni valami tuningot és kicsikét nagyobb szerepük is lesz. Az elején még nagyon-nagyon messzinek tűnt az a 120 ezer pont, aztán mégis olyan hamar elrepült. Csak léptük a tízezreket és végül már a végénél találtam magamat.

A pontgyűjtést egytől-egyig, az elejétől a végéig a barátom társaságában csináltam, ezért döntöttünk úgy, hogy a lovainkat is ugyanúgy nevezzük majd el, ami végül Hilllion lett. A név kicsit szokatlan tőlem, ugyanis én minden lovamnál törekszem arra, hogy angolul és magyarul is értelmes jelentéssel bírjon, na meg passzoljanak a szavak és jól is nézzenek ki együtt. Itt viszont most kivételesen nem a jelentésre, hanem a hangzásra és a kinézetre mentem, aztán miért ne lehetne egyedi neve egy olyan lónak, amit amúgy sem a szokásos módon szereztem meg? Így lett végül Hilllion, de ott volt még ötletként a Sandstorm és a Crescentmoon is, én végül mégis csak emellett maradtam és nem is bántam meg. Maga a ló nem lesz a kedvencem, az Észak-Svéd modellekért én sosem rajongtam, szóval valószínűleg csak addig lesz használatban, amíg még trendi és persze amíg kiedzem. Sokan panaszkodnak a megváltoztathatatlan sörény és farok miatt - a fonatok saját szemmel nézve is illúziórombolóak, igazán tehettek volna nekik valami animációt, mert az, hogy galoppozás közben is csak hozzá vannak tapadva a ló nyakához, nem a legrealisztikusabb. A farokkal nekem nincs gondom, viszont tényleg vannak jópáran olyanok, akik nem szeretik a felkötözött változatot. A másik tény pedig, hogy a masnik is elég hülyén állnak rajta, ami nekem elég nagy gond, mert mostanában viszonylag rászoktam a vásárlásukra, meg a viselésükre.

Őszintén szólva, nekem eléggé hiányozni fog ez az egész. Már szinte napi rutinomba tartozott, hogy folyton mentünk a karámhoz és csináltuk, aztán néztük a pontokat, ahogy nőnek egyre nagyobbra. Fura lesz, hogy már megint eggyel kevesebb dolgom lesz a játékban. Persze öröm volt látni, hogy az edzéseket és a megbízásokat ugyanúgy megcsinálhatom minden nap annak ellenére is, hogy már végeztem vele, de tény, hogy már nem lesz ugyanolyan, mert már nincs tétje, maximum az, hogy jó vele lovat edzeni. Nosztalgiaként biztosan visszatérek majd és megcsinálgatok párat, de a napi tervből már kimarad.

Az elején még kicsit féltünk a megbízásoktól, mert egy pár hétig amúgy is rá kellett edzeni mielőtt belevághattunk, na meg még hirdették is, hogy nem a legegyszerűbbik fajtába fognak tartozni. Az meg még plusz ráparázás volt, hogy ha elrontod, nincs második esély, csak következő nap. Ezt persze könnyen kijátszottuk azzal, hogy ha letelni látszott az idő, egyszerűen csak alt + f4, majd visszaléptem és újrakezdhettem. Elsőre tényleg megszenvedtem velük, főleg a Dark Core machineossal meg a Pandória kapussal, az elején ezeknél még fel sem fogtam, hogy mit kéne csinálni, de aztán szépen beletanultam én is. Tény, hogy a fiatalabb korosztály számára elég vészes kihívás lehet, kell hozzá elég sok türelem, kitartás, meg valamiféle ügyesség is, mert azért nem mindegy, hogy merre meg hogyan irányítod magadat egy pár perces megbízás során. A boldog és a gyors ló elengedhetetlen volt, ezeknél a feladatoknál tényleg minden lóból a maximumot kellett kipréselni, különben eléggé megnehezíti a haladást. De hát gondolom pont ezek miatt van az, hogy a főtörténetben is elég sokáig kell eljutnod ahhoz, hogy elérhetővé váljon a léleklovaglás. Nagyjából mindenki kitanulja már a játékot, mire elér ehhez és szerintem ez így van rendben.

Kedvenc feladataim közé talán a szedegetős típusúak tartoztak, például a fehér és a kék lidércfények gyűjtögetése, a tobozok szedegetése, meg persze a pandória ráják terelgetése. Arról volt szó, hogy ahogy egyre jobban haladunk felfelé a létrán, úgy lesznek nehezebbek a megbízások, ezt viszont én kevésbé vettem észre. Maximum annyi változott rajtuk, hogy az idő kevesebb volt és egy enemy helyett kettőt kaptunk, vagy épp a szedegetős dolgok gyorsabban mozogtak vagy hamarabb eltűntek. De nem kell hatalmas különbségre gondolni, tényleg csak minimálisan volt szembetűnő, pedig én rendesen készültem már rá lelkileg is, hogy ez biztosan nem lesz mindig ilyen könnyű.

A végefelé már a gonosz árnykeresők is kezdték feladni az ellenkezést, egyre több volt velük a gond. Nem mozogtak semerre, csak egyhelyben álltak, még akkor is, ha beléjük mentél. Volt olyan is, mikor a kijelölt területen kívül tartózkodtak, tehát még véletlenül sem tudtak volna ártani semmit. Ez lényegesen könnyítette a helyzetet, viszont volt olyan alkalom is, mikor nehezítette, mert például pont a pandóriás kapuba ragadt bele és onnan bizony nem mozdult semerre, aztán így mégis hogyan csináljuk? Nem tudom, szerintem a játékvezetők 100 ezer felett feladták a megbízások tesztelését, kiadták úgy hogy jóvanazúgy, legyen valami extra változatosság benne, ha már eddig eljutottak a szerencsétlenek.

A jutalmak nekem mind nagyon tetszettek. Bár a szettben nem igazán értem, hogy miért kék a póló, ha minden más barna, de hát így jött ki. Tetszik, hogy varázsporokkal halmoztak el minket, amiket én amúgy is szeretek gyűjtögetni, tehát most végre feltölthettem velük a szekrényem. XP-ből sem volt hiány, a pontgyűjtés közben is nyomták rendesen a nem kevés mennyiséget, a végén az az 500-as meg valami elképesztő felüdülés volt. Már régen nem haladt előre egyszerre ennyit a sárga csíkom. Ez egy jó nagy lépés volt a 23-as szint felé, de még mindig van mit haladni. Reménykedek, hogy lesz azért még küldetés az idén, mert nem szeretném 2021-re halasztani a szintlépésem.

Sajnálom, hogy a pontgyűjtős rendszert is kiforgatták a játékosok és erre is találtak bugokat. Az meg még szomorúbb, hogy a Star Stable mit sem törődve ezzel, egész nyugodtan hagyja, hogy bárki elérjen a küldetés végéhez akár pár hét alatt. Egyszerűen nem értem, hogy miért jó becstelenül végigskippelni az egész 3 hónapot, amikor ennek pont az lenne a lényege, hogy elfoglald magad és lekössön egy ideig. A játékosok maguknak mondanak ellent, mert folyton küldetéshiányban szenvednek, csesztetik a játékot, hogy miért nem kapunk több küldetést, aztán tessék, ami van, azt is szét kell bugolni. Nem is csodálom, hogy kevesebb küldetést gyártanak, mert ilyen közösségnek nekem sem lenne kedvem. Szomorú, hogy valakinek többet ér a pár napos hírnév, mint az hogy tisztességesen elérjen valamit, amiért megdolgozott. Szerény véleményem szerint egy 3 és fél hónapon keresztül, lassacskán de biztosan összekapargatott 120 ezer pont milliószor többet ér, mint egy pár nap alatt összehordott, semmit nem érő 120 ezer. Esküszöm, ha én ehhez folyamodnék, rá sem bírnék nézni arra a lóra, nem hogy még kivigyem a nyilvánosság elé. Szó mi szó: büszke vagyok magamra, amiért fair módon vittem végig és most büszkén nézek rá a lóra, amit kiérdemeltem. De nem csak a ló az, ami mindeneknek az istensége, én borzasztóan örülök a sok xp-nek, a poroknak, a jutalmaknak és magának annak is, hogy gyűjthettem a kis pontjaimat és elvoltam vele.

Játssz te is fairül, és ne engedj a csábításnak! Hidd el, te is sokkal nagyobbra fogod értékelni azt, amiért megszenvedtél.